A pireneusi hegyikutya múltját legendák övezik, manapság a világ minden részében megtalálhatók. Szelíd óriás, amelynek hatalmas ereje derűvel és jóakarattal párosul. Kiváló őrző - védő fajta, nyájak, birtokok „védangyala” és a család barátja. Világszerte a legkedveltebb pásztorkutyák közé tartoznak.
A fajta eredete nem egészen tisztázott, valószínű, hogy tibeti ősökkel rendelkezik. Az első nagy fehér kutyák az ázsiai betörések idején kerültek Európába.
A Pireneusok keleti részén csaknem háromszáz évvel ezelőtt alakult ki a majdnem teljesen fehér, hosszú és selymes szőrű hegyi kutya. Francia elnevezése Chien de Montagne des Pyrénées, ők azonban „Patou”-nak becézik. Jelentése: vastagmancsú fickó. Amerikában Great Pyrenees, ami bizonyos szempontból találóbb elnevezés, mert egyértelműen utal a testméretére.
A pireneusi nagy, masszív, erős és valami fenségesség árad belőle. Minimális magassága 71 cm, legkisebb súlya 50 kg, ám a legtöbb egyed énnél jóval nagyobb. Megjelenése rendkívül tetszetős.
Története
Hazai hegyeiben a nagy pireneusit számtalan és változatos feladatokra használták. 600 évig őrizte a kastélyokat, a világtól elzárt falvakban felcsapott „málhás szamárnak”. Alapvető funkciója azonban az volt, hogy garantálja a nyájak és emberek biztonságát abban az időkben, amikor csak úgy hemzsegtek a hegyekben a ragadozók, farkasok, hiúzok, medvék, nem is beszélve a tolvajokról, martalócokról.
Felbecsülhetetlen értéket jelentettek minden gyapjútermelőnek. Négy-öt edzett pireneusi medvéket, farkascsordákat tartott vissza szándékuktól. Nyakukba acélszögekkel kivert nyakörvet erősítettek, azért, hogy testük ezen érzékeny pontját védjék a fenevadak támadásaitól. Bátorságuk legendás. Egyetlen állat is meg tudott futamítani egy farkast vagy hiúzt. A medve ellen speciális taktikát választott. Amikor a tányértalpú a hátsó lábaira emelkedett, az eb a genitális szerveknek esett.
A fajtával kapcsolatos első írásos emlékek a XIV. század végéről valók, amely szerint 1350 táján ilyen ebek őrizték Foix, Orthez és Cascassone várát. 1407-ben egy francia történész Bourdette leírja, hogy Lourde-ban is használták őket. Az őrbódékban külön hely volt a kutyák számára. A kastély őreit és börtönőreit pedig állandóan egy, vagy több ilyen hatalmas eb kísérte. A francia telepesek 1662-ben alapították falvaikat Uj-Fundland partjain. Állítólag nagy hegyi kutyákat vittek magukkal a britek elleni hadakozáshoz. Több szakíró úgy tartja, hogy a pireneusi az újfundlandi kutya őse. Az pedig bizonyított tény, hogy pireneusi hegyi kutya a német leonbergi hegyi kutya létrejöttében is szerepet játszott. 1675-ben Madame de Maintenon XIV. Lajos kedvese a trónörökössel a Pireneusokba utazott, ahol azonnal beleszeretett a birkákat őrző hatalmas kutyákba. Kölyköket vásárolt és magával vitte Párizsba. Ugyanebben az időben vásárolta hegyi kutyáit Louvois márkija is, s példáját több nemes úr is követte. 1850-ben még Viktória királynő is beszerzett belőlük egy példányt. Ettől az időtől kezdve a pireneusi hegykutya kettős életet élt. Megmaradt a vándorló nyájak őrzőjének és fehérbundás főúrként a királyi udvarban is nagy karriert futott be. A nemesek igyekeztek egy-egy példányt megvásárolni, és szívesen büszkélkedtek vele. Valóságos státusszimbólummá váltak. Évszázadokon keresztül kedvelt kutyájuk volt.
A nagy ragadozó eltűnésével a kutya szerepe megmaradt, hiszen a birkákra áhítozott még a róka és a kóbor kutya is. Átkerült a tengeren túlra is. Itt a harmadik karrier várt rá. Óriási marhacsordákat és hatalmas nyájakat őriztettek velük. Az Egyesült Államokban és Kanadában ma is a legkedveltebb és legbiztosabb pásztorkutyaként tartják számon. A gyapjútermelők biztos fegyvere lett az elszaporodott koyotok támadásával szemben. Itt a kölyköket együtt nevelik a nyájjal, ha így nő fel, akkor a nyájat saját falkájának tekinti és megvédi őket mindentől.
Az ilyen nagy, nyugodt és finom pásztorkutya is képes családtaggá válni, eleget tesz a családi kutya kívánalmainak. Nála csak a helytelen tartás és nevelés okozhat problémát. Kiváló társaságot jelent az ember számára. Gyengéd, türelmes barát, ingerküszöbe nagyon magas, ezért alaptalanul sohasem támad emberre, vagy állatra. A családban meglepően gyengéden bánnak a kicsikkel, türelmesek.
Vonzó külseje, impozáns nagysága a kutyakiállításokon is a közönség kedvencévé teszi. Viselkedése méltóságteljes, ezért az emberekben tiszteletet és csodálatot ébreszt. A területe és gazdája védelmére nem kell tanítani.
Fontos, hogy saját bekerített területe legyen, amit őrizhet és védhet. Munkavégzése önálló. Őrzőösztöne vele született, ezért nem szabad agresszivitásra idomítani. Belátása szerint gazdája parancsa nélkül vagy engedélye nélkül cselekszik, ha gazdáját, családját, vagy annak tulajdonát veszély fenyegeti. Magas szintű intelligenciája képessé teszi arra, hogy ösztönösen felmérje a szituációt és megfelelően intézkedjen. Először jelez, ha ennek nincs foganatja, akkor becsületesen szemből támad.
Nappal órák hosszat elfekszik valahol s közömbös tekintettel, szemmel tartja birtokát. Az ébersége az alkony beálltával nő. Idegenekkel szemben még bizalmatlanabb és többet ugat. Környezete nyugovóra térhet, ha munkába lép, mint „éjszakai műszak”. Félelmetes strázsa, állandóan éber tökéletesen megbízható bátor őrszem.
A tökéletes engedelmesség nem az ő természetük. Nem szívesen hagyják, hogy gazdájuk irányítsa őket. A jó kutya nem hagyja pácban a „nyáját”. Parancsszó nélkül, élete árán őrzi és védi szeretteit. Nem ajánlatos arra a birtokra betévedni, amelyet egy pireneusi hegyi kutya őriz, ha nem akarunk megismerkedni rendkívül erős fogaival.
Jellemzői
Nagyon öntudatos, ugyanakkor szeretetet igénylő fajta. Önállósága és önbizalma mellett mimóza lélek szeret hízelegni. Valamennyi óriásfajta természetét és fizikumát figyelembe véve későn érik.
Az ilyen kutya tartása felelősségteljes hozzáállást követel meg a gazdától. A nagy és erős pásztorkutyával szemben, nem fordulhatnak elő „félreértések”. Ellenőrzés alatt kell, hogy maradjon. „Elsőkutyás”, tapasztalatlan gazdának, ezért nem feltétlenül való.
Egy ilyen kutya évekre meg fogja változtatni életünket, érdemes tehát beszerzésénél a legnagyobb gondossággal eljárni.
Fontos, hogy olyan tenyésztőtől vásároljunk kölyköt, aki nagy hangsúlyt fektet a tenyészállatok egészségére. A kölyök viselkedésének egyik alappillérét a tenyésztő személyisége határozza meg. Ha a fiatal kölyök kutyabarát családban nő fel és bőven van kapcsolata a külvilággal, akkor emberbaráttá válik, és az is marad. Ha azonban csak haszonállatként kezelik, akkor egész életen át emberidegen lesz.
Nevelése
A kölykök gyönyörűek, temperamentumosak sok foglalkozást igényelnek. Nevelni - türelemmel, határozott, de túlzott keménység nélküli - következetes kézzel lehet. Egy ilyen nagy testű kutyát nem lehet csupán testi fölénnyel irányítani. Az engedelmesség alapfeltétele a kellemes együttlét. Ha kölyök korban nem tanulják meg, hogy alárendeljék magukat és engedelmeskedjenek az embernek, akkor a felnőtt kutyával nehéz dolgunk lesz.
A túlzott engedékenység és a kemény szigor nem hatékony a neveléshez. Fontos, hogy bevésődjék számukra, mi az a határ ameddig elmehetnek, mit szabad és mit nem. Ahhoz, hogy a kutya gyengédséggel és bizalommal viselkedjék irántunk, és feltétel nélkül tudjuk irányítani, ahhoz sok időt és energiát kell rá szánni. Családtagként kell kezelni. Figyelemre van szüksége.
A „Patou”, ha szereti gazdáját, ha elégedett urával és a világgal, szófogadó is. Persze nem mindig azonnal engedelmeskedik, ám ha csendes szemrehányással is megteszi, amit kívánunk tőle. Csupán az irántunk érzett szeretett jegyében….
Fajtajegyek
A fej nem túl erős a termethez viszonyítva. Magas tartású, ez eleganciát kölcsönöz az állatnak. A szájpadlásnak, orrtükörnek, a szemhéjnak valamint az ajkaknak feketének kell lenniük. A szem kicsi gondolkodó, intelligens kifejezésű, mandulavágású, borostyánbarna.
A hátulsó lábakon lévő kettős farkas köröm – amely fejlődéstörténeti relikvia – fajtajellegesség. Ennek hiánya a továbbtenyésztésből való kizárását jelenti.
Szervezete az időjárás viszontagságait jól tűri. Szőre öntisztuló, könnyen gondozható. Kettős bundája gyapjas aljszőrzetből és sűrű egyenes, érdes tapintású fedőszőrzetből tevődik össze. A pireneusi bundája azért olyan amilyen, mivel a hegyi juhok őrzése volt a tiszte. Az ilyen kutya sohasem látott fedelet maga fölött, így ugyan olyan védelemre volt szüksége, mint amilyet a juhoknak nyújtott a gyapjútakaró.
Az emberek tévesen azt hiszik, hogy a szőrzetén nem lehetnek foltok. A standard szerint szőrük színe lehet egyszínű fehér, valamint fehér - szürke foltokkal, fehér - borzszínű foltokkal, fehér - halványsárga foltokkal, fehér - farkasszínű foltokkal. A foltok általában a fejen, a füleken, a farok tövén vannak. Néhány folt a testen nem tekinthető hibának. A fehér - borzszínű foltokkal, a legkeresettebbek.
Tudni kell, hogy a pireneusi egyike azoknak a fajtáknak, ahol az egyszínű példányok továbbtenyésztése bizonyos degenerációhoz vezet. A pigmentáció nem kielégítő a termet kisebb lesz, ha időnként nem használnak a tenyésztésben színfoltos egyedeket.